Kinek a stratégiája az árcsökkentés?
Egy önsorsrontó üzleti gyakorlat csúcsra járatása
Egy új stratégia ígérete. A versenyszám: takarítás. Az irányzat: free style, fool contact. Az utak kettéválnak. Az árvédő stratégia lehetőségeiről és lehetetlenségéről. Ugorjunk ki, vagy ne ugorjunk? –az itt a kérdés.
A helyzet a takarítás vállalási díjainak terén annyira rossznak és kilátástalannak tűnik, hogy inkább elmondok egy viccet.
A cég tulajdonosa maga mellé hívja a cég ügyvezetőjét, odaállnak az iroda hatalmas üveg ablakához, kinéznek mind a ketten, a tulaj a cégvezető vállára teszi a kezét és barátságosan megkérdi. Déneském, látod azt a csinos kis villát a folyó túlsó partján? Látom, főnök. És előtte, azt a pofás kis jachtot? Azt is, látom. És oldalt, azt a böszme nagy terepjárót, látod? Látom, persze. Na, Dinikém, ha az elkövetkező három évben is szépen, rendesen dolgozol – ez mind az enyém lesz!
Első megközelítésben nyugodtan kijelenthetjük, hogy a viccben szereplő cégtulajdonos rendelkezik valami féle stratégiával. Stratégiának ugyan is köztudottan azt nevezzük, amikor az ember előre gondolkodik. A jövőben gondolkodás tudományának is szokták mondani a stratégiai tervezést.
Természetesen nem fogunk most a témába tudományos mélységekig hatolni, csak három fontos jellemzőt emelünk ki.
- Csak egy új stratégia hozhat új eredményeket.
- A régi (a mostani) stratégia hozta a mostani eredményeket.
- Aki ugyan azzal a már meglévő gondolkodással és meglévő, éppen használt módszerekkel akar a mostanitól eltérő eredményeket kapni, az nagy valószínűség szerint csalódni fog.
- Van esélye annak, hogy az lesz a jó stratégia számodra, amelyik első blikkre nem szimpatikus, hiszen ami tetszett, az juttatott oda, ahol most vagy. Figyelj, tehát, arra is, ami nem tetszik! Nem lehetséges előrelépés és fejlődés, ha kizárólag arra vagy képes figyelni, ami neked tetszik.
A szolgáltatási, vállalási árainkat megvédő üzleti stratégia égető szüksége és fájdalmas hiánya
És már el is jutottunk mostani témánk lényegéhez.
- Van-e jól átgondolt, erős üzleti stratégiánk arra, hogy megvédjük szolgáltatási árainkat a piacon egyenként is, mint cég, együtt is, mint takarítás szakma?
- Vannak-e ehhez az ár-védő stratégiához azonos érdekeltségű, erős szövetségeseink és hatékony érdekérvényesítő eszközeink?
Vagy fáradt, elcsigázott, bozótharcos partizánok módjára elkeseredetten, ész nélkül küzdünk az életünkért, és mindenki harca folyik mindenki ellen, igazi vad-kapitalista módon, free style, fool contact?
Ennyire lennénk képesek csupán?
Hallottam olyan véleményt, hogy a szakma a magyarok legrosszabb vonásait viseli magán. Senki nem felelős semmiért, minden esetben a másik fél a hibás
(a nagy cégek/a kis cégek). Két forintért… mit meg nem tennének egyesek.
És, hogy mit várok egy takarítótól? Ki megy el takarítónak?
Hát, mi! Feltehetően Te, aki ezeket a sorokat olvasod. A kérdés tehát az egész szakmának fontos: Ennyire vagyunk képesek csupán? A) Egész biztos, hogy nem csak ennyire. B) Ennyire. Ez a kiinduló pont. Ez az alap. Ez van most.
Két irány lehetséges
Már az első órákon tanítják a marketing szövegírás kurzusokon, hogy ha el akarsz adni valamit, először is azonosítsd, és írd le érzékletesen a problémát, amire a te szolgáltatásod a megoldás. És utána rögtön mondd azt a madárkának, hogy Nem Te vagy a hibás! – hogy ez a helyzet fenn áll!
Mondd azt, hogy nem ő a hibás, mert a felelősség hárító tömeg-ember, vagyis feltehetően mi mindannyian, a népesség kb. 90 % -a ezt akarjuk hallani. Hogy nem én vagyok a hibás! Ettől megnyugszunk. Az izmaink kellemesen ellazulnak, pszichénk nyitottan fogadja be a süketelést.
Ha ráérsz egy kicsit, figyeld meg, a politikusok is előszeretettel alkalmazzák ezt a technikát. Nem Te vagy a hibás! – és természetesen, nem is én (a hatalmon lévő főmarketinges), hanem ő, meg ő, meg ő… Juj, de jó! – boldog a polgárság!
A másik irány ezzel, 180 fokkal ellentétes. Vezetőképzéseken és minden komolyan vehető személyiség fejlesztéssel foglalkozó irányzatban az előbbivel éppen ellentétes az alapállás. E szerint a szabadságom ott kezdődik, hogy vállalom a felelősséget. Először hipotetikusan (feltételesen), teoretikusan (elméletben), majd rögtön utána a gyakorlatban is. Úgy állok hozzá a körülöttem lévő összes körülményhez, hogy mindenért én vagyok a felelős.
Felvállalom a felelősséget, mert ezzel rögtön a szabadságomat is tételezem, megteremtem. Tudom, hogy nálam a megoldás kulcsa, sehol máshol.
Azt mondod, te csak egy takarító cég vezetője vagy és ne fárasszalak ilyen magas röptű gondolatokkal? Ok, rendben, már be is fejeztem.
Száz szónak is egy a vége
A Matisz (Magyar Tisztítás-technológiai Szövetség) vezetősége, jó néhány tagja, és nem kevesen mások is a szakmából, azt gondoljuk, hogy legalább is el kellene kezdeni közösen megoldásokat keresni a mindannyiunkat érintő problémákra.
Gondolkozzunk külön-külön, majd dugjuk össze a fejünket, üljünk le egy gondosan megválasztott, megfelelő nagyságú asztalhoz, és mondjuk el egymásnak, hogy mire jutottunk, majd csiszoljuk össze, amink van.
Találjunk ki közösen valami féle stratégiát, hogyan lehetne megvédeni az árainkat, magunktól, hogy ne játszhassanak ki minket egymás ellen a megrendelők, összenevetve a hátunk mögött, hogy micsoda egy tulok társaság.
A stratégiaalkotás területén van két, figyelmünkre méltó törvényszerűség, amely szinte a természeti törvények következetességével érvényesül.
Akinek nincs stratégiája egy adott nehézségre vagy helyzetre az mindig valaki más stratégiáját fogja megvalósítani, vagy más stratégiájának lesz az eszköze.
És akkor most már meg is adom a címben feltett kérdésre, Kinek a stratégiája az árcsökkentés? – a megoldó kulcsot. (Az árcsökkentés – a Vevő stratégiája.)
Egy, a szakmában köztiszteletnek örvendő kollégának erre a mostani helyzetre van egy érdekes és érzékletes leírása.
Mindannyian tisztában vagyunk azzal a ténnyel, hogy egy lövészárokban görnyedünk egymással szemben, és kíméletlenül tüzelünk egymásra, miközben derékig állunk a hideg esővízben. És senki sem akar először kiugrani, mert tudja, hogy abban az esetben ő számolhat jelentős és biztos veszteségekkel.
Itt tartunk jelenleg.
A javaslat kb. ennyi
Fussunk össze! Kezdjünk el beszélgetni egymással, hasonló, egyaránt szorongatott helyzetben lévő kollégák, a takarítás szakma képviselői. A Verseny, a vetélkedés, a bruszt helyszíne már megvan, az adott, a piac.
Hozzuk létre, erősítsük meg és kezdjük el használni az Együttműködés helyszíneit, formáit és kultúráját. Egyetlen jól működő és az érdekeit hatékonyan érvényesítő szakma nincs meg e nélkül.
Hányjuk, vessük meg száz bajunk, ahogy a költő javasolja szép szavakkal. Osszuk meg egymással a gondolatainkat, gyűjtsük össze és lássuk át, mik a közös érdekeink, találjunk ki valami olyat, ami mindnyájunknak tetszik, és rendeljünk hozzá garanciákat. Mi a véleményed? Szól ez ellen valami?
Ezután kezdjünk el közösen, száz torokból egyszerre és együtt nagyon ordítani, hogy Hurrá… hurrá… hurrá…, mint egy második világháborúról szóló szovjet kalandfilm csata jelenetében a rohamra induló gyalogság – és ugorjunk ki egyszerre és együtt abból a * hideg vízzel teli, * lövészárokból!
Kapcsolódó cikkek
Ismerje meg kiállításunkat! →
MATISZ Szakértői pályázók – 2017 →
Kedvezményes jegyvásárlás a berlini CMS kiállításra →
