EN  |  HU

Archiv

Publikálva 2014 máj 30 | szerző: Kiss Judit

0

EQ – Milyen az érzelmi intelligencia (EQ) szint a cégeteknél?

Az innovációról sokat fogunk mostanában beszélni ezeken az oldalakon. Milyen új megközelítések vezethetnek bennünket jobb üzleti eredményekhez? Zsótér Gina trénerrel az érzelmi intelligenciáról (EQ) beszélgettünk, ami egy olyan jelenség a cégekben, ahol nagyok a kiaknázásra váró lehetőségek.

Egy felmérés szerint, ahol gazdasági vezetőket kérdeztek, hogy melyek a leggyakoribb és legfontosabb vezetői problémáik, az emberi konfliktusok és a konfliktuskezelés mindig az elsők között szerepelt. Mit mond ez számunkra?

Számomra azt mutatja, hogy egy vezető, aki kénytelen sok időt áldozni konfliktusok kezelésére két fajta problémával küzd. Az egyik, hogy az adott teamben nincs meg az összetartás. Nincs közös cél, egymás kölcsönös elfogadása. Nem ismerik, nem alkalmazzák az asszertív hozzáállást, ami a konfliktusokat hatékonyan tudja kezelni.

A másik aspektus, hogy a vezető nem észleli pontosan a saját és a környezetében lévő érzelmi állapotokat és nem úgy reagál rájuk, hogy a dolgok könnyen és gyorsan a helyükre kerülhessenek. E jelenségek az érzelmi intelligencia hatáskörébe tartoznak. Magasabb EQ szint (érzelmi intelligencia) mellett a vezetők már nem töltenének 40%-ot a munkaidejükből konfliktusok kezelésével.

Személyes attitűdjeink, beállítódásunk és a munkateljesítményünk között szoros kapcsolat van. Hogyan nyilvánul ez meg, mondana erről pár szót?

Ez egy nagyon fontos kérdés. Nem létezne az un. hétfő szindróma, az „őrületesen várjuk a munkaidő végét” állapot, ha oda tudnánk adni magunkat a munkánknak, ha a sajátunknak éreznénk. Teljesen máshogy telik el egy munkanap, ha az attitűdünk ilyen. Egészen más az, amikor magaménak érzem a munkámat és pozitívan átélem, mint ha csak várom, hogy túl legyek rajta. A pozitívan átélt munkaidő – ne felejtsük el, ez életünk egy harmada – egy boldogabb, egészségesebb, testi, lelki, szellemi állapotot eredményez.

Mintha a munkahelyeken sokak fejében nem lenne kellőképpen tudatosítva, hogy munkavégzés közben is mindannyian csak emberből vagyunk, érzelmekkel, korábbról hozott attitűdökkel, meggyőződésekkel. Hogyan lehet e tényezőkkel jobban számolni, hatékonyabb módon együttműködni velük? Számomra kifejezetten meggyőző volt az egyetem rektor helyettes asszonyának gondolata a konferencia rövid megnyitó beszédében, mely szerint az ipari társadalom üzleti életének az irányítás volt a kulcsszava, ezzel szemben az információs társadalom gazdaságában sokkal inkább a motiváció a kulcsfogalom.

Nem csak a motivációról, hanem a belső motivációról van itt szó. Egyre inkább a bölcsesség is bejön a képbe. Az információs társadalomban most már oly mértékű az információ mennyiség, hogy sok esetben helyes döntéseket a klasszikus logikával hozni, szinte lehetetlen. Egyre inkább teret nyer az intuíció. Az idő szűke hatalmas nyomást gyakorol a döntéshozókra. A belső motiváció, a belső értékek megtalálása és tudatosítása egyre fontosabbá válik. Például még egy értékesítő munkakőrben is, ahol a pénz magasabb motivációs faktor, mint általában, még ott is a pénz, mint külső motivációs tényező egy bizonyos szint fölött már nem motivál.

Beszélhetünk-e egy fajta kultúraváltásról az üzleti életben vagy csak a szükségességessége látszik ennek és még előtte vagyunk magának e változásnak?

A nagy változásnak még előtte vagyunk. Ahhoz az EQ mellett még az SQ (spirituális intelligencia) terén is fejlődnünk kellene a valódi áttörés érdekében. Sir John Whitmore könyvében olvashatjuk egy 36 éves üzletember szavait:

„Nagy és sikeres vállalatot irányítok itt, Svédországban. Egészséges vagyok. Csodálatos a családom, helyemen vagyok a közösségben. Azt hiszem, hatalommal rendelkezem, de mégsem tudom biztosan, mihez is kezdjek az életemmel. Abban sem vagyok biztos, hogy jó úton járok ezt a munkát végezve.” Azt gondolom, nálunk Magyarországon is cégvezetőkkel beszélgetve sokuktól kapnánk ehhez hasonló válaszokat.

Az érzelmi intelligencia jelensége az üzleti életben, a szakmai személyiség fejlesztése, a humánerőforrás fejlesztés talán még mindig nem elég hiteles dolog sokak szemében. Sok cégvezető székéből nézve, mérsékelten komolyan vehető területnek tűnhetnek. Meg tudjuk-e győzni őket ennek az ellenkezőjéről? Ha igen, mivel?

Ha valaki saját élményként megtapasztalja, hogy milyen érzés egy ilyen folyamatban részt venni és fejlődni, az segíteni szokott. A humán tőke jelentősége óriási. Egy nagy, nyugati autóipari konszernnél, amikor egy rossz döntés következtében csőd közeli állapotba került, a fő tulajdonos azt mondta: „Vegyenek el tőlem mindent mit sem számít, csak az embereimet hagyják meg. Két éven belül ugyan ezt felépítem újra.”

Ez a belső motiváció és a hit. Ez az ember valószínűleg tisztában van magával, értékeivel, képességeivel. Jó és erős kapcsolatban lehet a munkatársaival.

Praktikusan hogyan válhat a vezetők és munkatársaik magasabb érzelmi intelligencia szintje, erősebb társas intelligencia készségei, a reálisabb, mélyebb önismeret termelő erővé? Hogyan lesz ezekből jobb üzleti eredmény?

Amennyiben egy EQ fejlesztési folyamatban részt vesz egy team, az együttműködés köztük és a külvilág között jól érezhetően nőni fog! Az EQ fejlesztés révén a saját és mások érzelmi állapotait jobban megértjük, jobban tudunk kapcsolódni embertársainkhoz (munkatársainkhoz, beosztottjainkhoz, főnökünkhöz, ügyfeleinkhez). Nő az empátiánk, nő a megértésünk saját magunk és a külvilág iránt. Ebből szinte automatikusan jönnek majd a jó eredmények.

Az emberi kapcsolatok jobb működése révén az üzleti eredmények javulása: kötelező, elkerülhetetlen velejáró!


további cikkei



Vissza az elejére ↑